„Rámegy a pénztárcánk a karanténra, vagy mégsem?”

Az elmúlt néhány napban jelentős sajtóvisszhangot kapott a „nem jár fizetés a karantén alatt” szlogen, mely megállapítás röviden azon alapul, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: „Mt.”) nem tartalmaz karantén esetén alkalmazandó rendelkezéseket.

A fenti kijelentéssel kizárólag abban értünk egyet, hogy az Mt. explicit rendelkezést ténylegesen nem tartalmaz a karantén elrendelése miatti helyzet kezelésére, azonban véleményünk szerint a kérdés megítélése ennél jóval komplexebb és több aspektusból is érdemes lehet megvizsgálni.

A sajtócikkekkel ellentétben, megítélésünk szerint abban az esetben, ha a munkavállaló egészségi állapotára, vagy annak tartózkodási helyén elrendelt karanténra tekintettel a munkavégzési helyén nem tud megjelenni, keresőképtelennek minősül.

A vonatkozó kormányrendelet alapján megállapítható, hogy az ún. „közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás vagy hatósági elkülönítés” külön keresőképtelenségi okként került meghatározásra. Mindez alapján tehát habár az Mt. kifejezetten nem tartalmazza a karantént, mint munkavégzés alóli mentesülési okot, azonban a keresőképtelenség fenti esete alapján a munkavállaló mégis mentesül a munkavégzés alól és részére táppénz kifizetését kell teljesíteni.

Abban az esetben, ha a munkavégzési helyre történő bejutás kerül korlátozásra, azaz a munkavállaló nem tudja teljesíteni a munkavégzési kötelezettségét, alapvetően két lehetséges forgatókönyv létezik.

Egyrészről a munkáltató egyoldalúan dönthet úgy, hogy átmeneti időtartamra – munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében és annak korlátainak figyelembe vételével – a munkavállaló munkavégzési helyeként a munkavállaló tartózkodási helyét határozza meg, így a munkavállaló munkavégzése biztosított. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy mind a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás, mind pedig az ad-hoc jellegű, közös megállapodáson alapuló home office esetében ugyanazon munkavédelmi előírásoknak kell megfelelni, mint a munkaszerződés szerinti foglalkoztatás esetén.

Másrészről azonban természetesen eltérő megítélés alá esik az az esetkör, ha a munkavállaló feladatait – azok jellegére tekintettel, például gyárban foglalkoztatott munkavállalók esetében – nem tudja más munkavégzési helyen ellátni. Az Mt. vonatkozó rendelkezése alapján, ha a munkáltató a beosztás szerinti munkaidőben a foglalkoztatási kötelezettségének elháríthatatlan külső okból nem tesz eleget, munkabér kifizetésének kötelezettsége nem terheli. Tekintettel arra, hogy a vírus okozta karantén – annak vis maior jellegére tekintettel – elháríthatatlan külső oknak minősül, a munkáltató nem köteles alapbért fizetni az egyébként munkavégzési kötelezettséggel rendelkező munkavállalói részére. Természetesen a munkáltató saját döntése alapján ezen rendelkezéstől eltérhet, így saját megítélése alapján az adott időszakra díjazást fizethet a munkavállalói részére.

 Összefoglalva a fentieket kiemeljük, hogy a vírus magyarországi megjelenésével egyidejűleg, annak lehetséges következményeit munkajogi szempontból is érdemes lehet átgondolni tekintettel arra, hogy az egyes kialakult helyzetek mind a munkáltatók, mind pedig a munkavállalók részéről azonnali cselekvést kívánhatnak.

Amennyiben a fentiekben rögzítettekkel kapcsolatban, illetve egyéb munkajogi vonatkozású kérdése merül fel, kérjük, forduljon bizalommal a Germus és Társai Ügyvédi Irodához a lenti űrlapon.

A fentiekben rögzített információ kizárólag tájékoztató jellegű és nem tekinthető a Germus és Társai Ügyvédi Iroda vagy annak bármely ügyvédje, ügyvédjelöltje által nyújtott jogi tanácsadásnak.