Az árcsökkentési akciók új szabályozása

A változások valóban széleskörűek, érintik egyebek mellett

• a fogyasztók jogait az online térben,
• a vásárlói vélemények feltüntetését,
• a keresőmotorokon alapuló rangsorolást,
• és a különböző elállási jogokat.

A komplexitás indokolja, hogy az Omnibusz Irányelv újdonságait egy többrészes hírsorozatban mutassuk be, amelynek jelen első részében egy kiemelt területtel foglalkozunk, az árcsökkentésekre vonatkozó új szabályokkal, amelyek lényeges új kötelezettséget jelentenek a kereskedők számára.

Az új szabályozás központi eleme, hogy minden árcsökkentést bejelentő akció esetében meg kell jelölni azt a korábbi árat, amelyhez képest az új ár kedvezményesnek, csökkentettnek minősül. Ez a korábbi ár pedig a vállalkozás által egy olyan időszakban alkalmazott legalacsonyabb árat jelent, amely nem lehet rövidebb, mint az árcsökkentés alkalmazást megelőző 30 nap.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben a vállalkozás árcsökkentést kommunikál, úgy az árcsökkentés alapja az a legalacsonyabb ár lesz, amelyet a vállalkozás az árcsökkentést megelőző legalább 30 napos időtartamban alkalmazott. A vállalkozás azonban dönthet úgy, hogy nem egy 30 napos, hanem egy annál hosszabb időtartamot határoz meg a korábbi árak kialakítása során.

Amennyiben tehát a vállalkozás egy magasabb árhoz képest alacsonyabb áron kívánja értékesíteni valamely termékét és egyébként ezt bejelenti a fogyasztók számára, úgy nem szükséges 30 naponként vizsgálni a korábbi árat, hanem tartósan is lehet egy adott alacsonyabb áron értékesíteni a terméket.

Ez a szabály minden olyan akcióra vonatkozik, amely tartalmilag árcsökkentést kommunikál, függetlenül attól, hogy azt milyen módon fogalmazzák meg: „most sokkal olcsóbban”, „most hatalmas kedvezményekkel”, „akár 50% engedmény”, „most plusz egy termék ajándékba”, „egyet fizet, kettőt kap” – minden ilyen kommunikáció esetében kötelező alkalmazni az új szabályokat.

Nem kell azonban alkalmazni az új szabályokat olyan akciókra, amelyek tartósan és általános jelleggel biztosítanak kedvezményt egy kereskedő összes, vagy meghatározott csoportba tartozó termékeire, így például a különböző hűségprogramokra.

Szintén nem vonatkoznak az új szabályok a személyre szabott árkedvezményekre.

Szintén nem vonatkoznak az új szabályok az árösszehasonlításokra, amikor tehát egy vállalkozás nem jelent be kifejezett árcsökkentést, hanem a tartósan alkalmazott árait hasonlítja össze a versenytársakéval.

Nagyon fontos hangsúlyozni azt is, hogy az új szabályok nem magára az árcsökkentésre, hanem annak kommunikációjára vonatkoznak, azaz a különböző időszaki áringadozások, árcsökkentések, amelyek nem kerülnek külön meghirdetésre a fogyasztók részére, nem járnak a fenti kötelezettségekkel.

Az új szabályozás persze csak részben új – Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatal a gyakorlatban már több elvárást megfogalmazott azzal kapcsolatban, hogy a fogyasztókat milyen alapossággal kell tájékoztatni a vállalkozások által az árakciók során alkalmazott referenciaárakról, ugyanakkor most már konkrét, specifikus, és számonkérhető elvárások kerültek jogszabályban megfogalmazásra a vállalkozásokkal szemben.

Egyértelmű, hogy az új környezet komoly terhet jelent majd a vállalkozásoknak az árakcióik kommunikációjának megtervezése során, különösen igaz ez a forgalmazási lánc több szintjét is érintő, például a gyártó által kommunikált, de a kiskereskedelmi láncok által végrehajtott promóciók esetében.

Ez természetesen felértékeli a tervezésbe bevont jogászok szerepét is – egyre inkább nélkülözhetetlen lesz az árpromóciós gyakorlatok előzetes jogi véleményezése – ebben természetesen a Germus és Társai Ügyvédi Iroda készséggel áll jelenlegi és jövőbeli Ügyfelei segítségére.

A fentiekben rögzített információ kizárólag tájékoztató jellegű és nem tekinthető a Germus és Társai Ügyvédi Iroda vagy annak bármely ügyvédje, ügyvédjelöltje által nyújtott jogi tanácsadásnak. 

Vegye fel velünk a kapcsolatot a lenti űrlapon, forduljon hozzánk bizalommal, örömmel állunk rendelkezésére!